Különleges szezonnak ígérkezik a 2015-ös: a sportág történetében ez lesz az első év, amelyben egyszerre két világbajnokpáros (Kimi Räikkönen és Sebastian Vettel, valamint Jenson Button és Fernando Alonso) is lesz a mezőnyben – ráadásul a két legpatinásabb alakulatnál, a Ferrarinál és a McLarennél. Az F1-ben eddig összesen hét alkalommal láthattunk egyazon csapatnál két világbajnokot küzdeni – ebből ötször a McLaren vállalta ezt a kockázatot. Már amikor valóban lehetett kockázatról beszélni. Összeállításunkból ugyanis kiderül, a bajnokpárosok versengése időnként igencsak egyoldalú volt. Végletekig kiélezett, botrányokhoz vezető rivalizálásoktól a vízhordóvá vált egykori királyokig – avagy F1-bajnokok ha azonos autóba kerülnek!

1. Ferrari, 1953: Alberto Ascari, Giuseppe Farina

Közös versenyek: 8

Győzelmek száma: 5-1

Pole pozíciók: 6-0

Pontok száma: 34,5-26

Bajnoki helyezés: 1.-3.

A Forma–1 történetének első világbajnoka 12 évvel volt idősebb honfitársánál, Alberto Ascarinál, az 1953-as volt az utolsó teljes szezonja. Az évet csapatuk, a Ferrari dominálta, egy kivétellel valamennyi futamot a Scuderia versenyzői (Ascari és Farina mellett Mike Hawthorn és Luigi Villoresi – valamint a záró futamon további két olasz is csatlakozott hozzájuk) nyerték. Ebből 5 Ascari nevéhez fűződött, egyet-egyet Farina és Hawthorn (később szintén bajnok lett). A bajnoki cím végül szintén Ascarié lett – Juan Manuel Fangio előtt, aki az utolsó futamon, Monzában aratott győzelmével biztosította be az ezüstérmet Farina előtt.

2. Lotus, 1967-68*: Jim Clark, Graham Hill (*1968-ban Clark halála miatt csak egyetlen futamig voltak csapattársak)

Közös versenyek: 12

Győzelmek száma: 5-0

Pole pozíciók: 6-3

Pontok száma: 50-32

Bajnoki helyezés (1967): 3.-7.

A nagyszerű brit páros ebben az évben talán a leggyorsabb autót vezethette, amit bizonyít, hogy a 11-ből 9-szer ők hódították el a pole pozíciót. A zseniális Jim Clark mindenkinél több, négy versenyt nyert az idény során, ám öt kiesése miatt ez is kevés volt számára a bajnoki címhez. Csapattársa remeklése egész szezonon át bosszantotta Graham Hillt, ám hogy végül négy hellyel hátrébb végzett a tabellán, elsősorban balszerencséjének köszönhető: a 11 megmérettetésből mindössze háromszor látta meg a kockás zászlót. Párharcuk úgy tűnt, a következő szezonban kiteljesedhet: Clark az első versenyt (melyet január 1-jén rendeztek meg) Hill előtt nyerte meg. Áprilisban aztán egy F2-es hockenheimi versenyen életét veszítette. Hill a második és harmadik futamon is diadalmaskodott, és bár ezt követően egy további győzelmet tudott szerezni, bebiztosította második bajnoki címét.

3. McLaren, 1974: Emerson Fittipaldi, Denny Hulme

Közös versenyek: 15

Győzelmek száma: 3-1

Pole pozíciók: 2-0

Pontok száma: 55-20

Bajnoki helyezés: 1.-7.

1968 bajnoka ekkor már túl volt pályája zenitjén (barátja, Peter Revson halála után egyre óvatosabbá vált), s 1974-ben utolsó F1-es szezonját futotta. Emerson Fittipaldi ezzel szemben 28 évesen, egyszeres bajnokként vágott neki a bajnokságnak. Az idénynyitót ugyan Hulme nyerte, az új-zélandi végül nem tudott beleszólni a bajnoki cím sorsába, mely az utolsó futamon Fittipaldi és Carlos Reutemann között dőlt el.

4. McLaren, 1986: Alain Prost, Keke Rosberg

Közös versenyek: 16

Győzelmek száma: 4-0

Pole pozíciók: 1-1

Pontok száma: 72-22

Bajnoki helyezés: 1.-6.

Küzdelmük egyoldalú volt. Hulme-hoz hasonlóan Keke Rosberg is utolsó F1-es szezonjában vált egy világbajnok, Alain Prost csapattársává, annál a McLarennél, mely az előző két bajnokságot megnyerte (utóbbit Prosttal). A finn, aki már két évvel korábban eldöntötte, ez lesz az utolsó éve, csak másodhegedűs volt Alain Prost mellett, aki címvédőként vágott neki a szezonnak. Rosberg már az év korábbi szakaszában elveszítette esélyét a végső sikerre (a versenyek felét feladta és csak egyetlen dobogós helyet szerzett, Monacóban lett 2.). A mindent eldöntő Ausztrál Nagydíjon azonban megvolt az esélye arra, hogy győzelemmel búcsúzzon. Bő fél perccel vezetett, amikor hátsó gumija defektet kapott. Mivel azt hitte, a motor hibásodott meg, a pálya szélére kormányozta autóját. Utóbb elmondta, amúgy sem nyerhetett volna, mindenképpen átengedte volna a sikert csapattársának, aki csak egy első hellyel lehetett bajnok. Az is lett, köszönhetően annak, hogy ellenfele, Nigel Mansell Rosberghez hasonlóan defektet kapott, míg ő idejében kereket cserélt.

5. McLaren, 1988*-1989: Alain Prost, Ayrton Senna (*Senna 1988-ban nyerte első bajnoki címét, világbajnokként tehát valójában csak 1989-ben voltak csapattársak. Zárójelben az 1989-es mérlegük.)

Közös versenyek: 32 (16)

Győzelmek száma: 11-14 (4-6)

Pole pozíciók: 4-26 (2-13)

Pontok száma: 163-150 (76-60)

Legjobb bajnoki helyezés: 1.-1. (1.-2.)

Az egy csapaton belül versenyző bajnokok közül mindmáig ők vívták a legkiélezettebb párharcot – s ők is voltak a legeredményesebbek. Ám mindez több volt puszta rivalizálásnál: egy ideig igazi ellenségeknek számítottak. A kétszeresen megkoronázott király, Alain Prost a trónját védte a Honda hátszelével segített Ayrton Sennától, aki pedig becsvágyó ifjoncként pontosan tudta, hogy a másik legyőzésén át vezet az út a vágyott önmegvalósítás és hírnév felé. 1988-ban Senna úgy lett bajnok, hogy kevesebb pontot szerzett (a legrosszabb eredményeket nem vették figyelembe). Vetélkedésük a következő évben teljesen elmérgesedett, s a szezonzáró szuzukai futamon ütközéssel és botránnyal zárult. Senna hiába folytatta a versenyt, utóbb kizárták, így Prost a zöldasztalnál vett elégtételt előző évi vereségén. Majd a helyzet tarthatatlanságára ráeszmélve fogta magát, s a Ferrarihoz igazolt a következő évre.

6. McLaren, 2010-12: Lewis Hamilton, Jenson Button

Közös versenyek: 58

Győzelmek száma: 10-8

Pole pozíciók: 9-1

Pontok száma: 657-672

Legjobb bajnoki helyezés: 4. (2010; 2012) - 2. (2011)

Jenson Button 2015-ben pályafutása során már másodszor mérheti össze tudását világbajnok csapattárs ellen. Először Lewis Hamilton volt az ellenfél, s honfitársa mellett egészen jól helyt állt. Küzdelmük kicsit Sennáéra és Prostéra emlékeztetett (az eredmények szorosságát tekintve is) – leszámítva, hogy közöttük sosem volt huzamosabb ideig tartó feszültség. Hamilton a gyors, Button a megbízható szerepét öltötte magára. Háromból kétszer a fiatalabb brit volt a nyerő, ám 2011-ben – amikor Hamilon rengeteg hibát vétett és igencsak szétesett fejben is – Button volt a jobb. Csatájuk szorosságát győzelmeik száma, valamint pontszámuk is jelzi – utóbbi téren Button bizonyult erősebbnek. Ők voltak egyébként az F1 eddigi világbajnokpárosai közül, akik a leghosszabb ideig „kibírták” egymás mellett.

7. Ferrari, 2014: Fernando Alonso, Kimi Räikkönen

Közös versenyek: 19

Győzelmek száma: 0-0

Pole pozíciók: 0-0

Pontok száma: 161-55

Bajnoki helyezés: 6.-12.

Amilyen szoros volt a küzdelem Senna és Prost, valamint Button és Hamilton között, olyan egyoldalúra sikerült a Ferrari története második bajnokpárosának párharca. A szezon kezdete előtt még mindenki gigászi csatát várt tőlük, azonban a várakozásokat nem csupán idei autójuk, de a finn is messze alulmúlta. Alonsótól két dobogós helyezésre tellett 2014-ben, Räikkönen viszont pályafutása leggyengébb szezonját futotta az F1-ben. Feszültségre emiatt esély sem nyílt közöttük házon belül, igaz, kétszer azért így is parázs csatát vívtak egymással a pályán: Spanyolországban és Brazíliában is a spanyol került ki belőle győztesen.

8. Ferrari, 2015: Kimi Räikkönen, Sebastian Vettel

9. McLaren, 2015: Fernando Alonso, Jenson Button

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés