Veszély és biztonság, kockázat és élet, dicsőség és halál – összeférhetetlen ellentétpárok, melyek együttesen mégis a Forma–1 lényegét adják. Jules Bianchi a bajnokság történetének 33. áldozata, s esete újra e feloldhatatlannak tűnő ellentmondásra irányította rá a figyelmünket.

21 évvel az imolai feketehétvége után a Forma–1 ismét egy pályán történt baleset következtében elhunyt versenyzőt gyászol. Jules Bianchi a Forma–1 1950 óta íródó történetének 33. olyan versenyzője volt, aki nagydíjhétvégén vagy hivatalos tesztelésen szenvedett végzetes kimenetelű balesetet. Ezen listán persze nem szerepelnek azok az áldozatok (köztük az olyan bajnokokkal, mint Alberto Ascari vagy Jim Clark), akik nem az F1-ben és/vagy hivatalos F1-es eseményen veszítették életüket.

Utoljára 1994. május 1-jén gyászolt a királykategória mezőnye: az akkori San Marinó-i Nagydíjon elhunyt Ayrton Senna balesete előtt egy nappal ráadásul Roland Ratzenberger is életét veszítette. Azt megelőzően 1986-ban történt utoljára halálos kimenetelű baleset – Elio de Angelis egy franciaországi teszten vesztette életét – az F1-ben, versenyen pedig 1982-ben Kanadában, ahol Riccardo Paletti hunyt el. Az 1980-as években ezen kívül még Gilles Villeneuve és Patrick Depallier halt meg a versenypályán.

Ilyen tekintetben a legrosszabb évtizedeket a 60-as és 70-es évek jelentették. Előbbi évtizedben 11-en, utóbbiban 10-en lelték halálukat a versenypályán az F1-ben, míg az 1950-es években összesen öten. Ehhez persze nem árt hozzátenni, hogy eleinte jóval kevesebb hivatalos versenyt rendeztek, s a kezdetekkor számos résztvevőt az F1-en kívül érte utol a végzete. A Juan Manuel Fangio halálának 20. évfordulója alkalmából írt megemlékezésünkben idéztük is az argentint, aki elmondta: csak az aktív versenyzői pályafutása során 30 embert látott a versenypályán meghalni…

Az elmúlt 21 évben csak szerencsénk volt?

Ehhez képest az elmúlt 21 áldozat nélküli év igencsak szép eredmény az F1 biztonságáért dolgozók részéről. Különösképpen ha belegondolunk, hány és hány kőkemény balesetet láthattunk e két évtized alatt, melyeket kisebb sérülésekkel, sokszor pedig sértetlenül úsztak meg résztvevőik. Olivier Panis és Michael Schumacher 1997-ben, illetve 1999-ben egy komoly bukást élt túl lábtöréssel; Robert Kubicának 2007-ben montreali horrorbalesete után mindössze egyetlen futamot kellett kihagynia; Felipe Massa is felépült 2009-es brutális hungaroringi balesete után; Mark Webber pedig teljesen ép bőrrel úszta meg 2010-es ijesztő valenciai repülését. (És a sor még számos közelmúltbéli példával folytatható.)

Ezen esetek alapján már-már azt hihettük, az F1-es biztonság kielégítően magas szintre jutott. Csakhogy Jules Bianchi bukása rávilágított: ilyen szint nem létezik. Hiszen hiába maradt viszonylag épen még a 92 G-s erőhatás után is Marussiájának utasfülkéje, az a bizonyos darus kocsi attól még ott volt a kavicságyban, ahogy a szuzukai verseny kései rajtja miatt is rosszak voltak a látási viszonyok… E két tényezőt, melyek szerencsétlen együttese valamilyen szinten egyaránt hozzájárulhatott a tragédiához, az FIA azóta már igyekezett kiiktatni az egyenletből (a virtuális biztonsági autóval, valamint a korábbi rajtokkal).

A versenyzők érdekvédelmi szervezete, a GPDA azonban hangsúlyozza, Bianchi halála megmutatta, hogy a Forma–1 döntéshozói továbbra sem dőlhetnek hátra. „A Forma–1 egy nagy tehetségét veszítette el, egy nagyszerű embert, egy remek barátot. Huszonegy évvel Ayrton Senna és Roland Ratzenberger halála után most elveszítettük Jules-t, aki egy versenypályán történt baleset következtében hunyt el. Ez brutális módon emlékeztetett minket arra, továbbra is mennyire veszélyes a versenyzés. Mi, a versenyzők a látható fejlődés ellenére is tartozunk annyival a versenyzőtársadalomnak, az elvesztett társaknak, Jules-nek, a családjának és a barátainak, hogy sohasem adjuk alább a biztonság fejlesztése terén. Mély részvétünk Jules családja és barátai felé”– állt az Alexander Wurz vezette szövetség közleményében.

Az F1 kereskedelmi ügyeit irányító Bernie Ecclestone csak visszhangozni tudta szavaikat. „Nagyon szomorú hallani, ami Jules-lel történt. Egy nagyon tehetséges versenyzővel, egy kedves emberrel lettünk szegényebbek. Nem szabad hagynunk, hogy ilyesmi még egyszer megtörténhessen” – jelentette ki. „Természetesen ez veszélyes. Mindig mindent megtettünk a versenyzők biztonságáért, mivel az emberek nem baleseteket akarnak látni, hanem versenyzést.”

Graeme Lowdon, a Manor Marussia sportigazgatója, Bianchi korábbi főnöke ugyanerre figyelmeztetett. „Mindig fontos tanulni az efféle balesetekből. Meg kell mondjuk, a sportág máris rendkívül nagyot fejlődött a biztonság terén. Remélhetőleg soha többé nem látunk ilyen balesetet.”

Max Mosley, az FIA korábbi elnöke az 1994-es halálesetek után rendkívül sokat tett azért, hogy a Forma–1 biztonsági szempontból olyan magas szintre jusson, ahol jelenleg áll. Ettől függetlenül ő is óva int az elbizakodottságtól. „Nem lenne helyénvaló azt hinni, hogy a Forma–1 biztonságossá vált, mert nincs így. Mindig ott leselkedik annak a veszélye, hogy valami tönkremegy. Nem csökkentheted soha nullára a sérülés kockázatát, de úgy vélem, már sikerült minimalizálnunk. A biztonságon mindig lehet javítani. És fontos, hogy mindig megpróbáljunk elébe menni a dolgoknak, mintsem várni, és csak a baleset után reagálni” – figyelmeztetett.

Veszély: értékmérő, vonzerő – de ellenség is!

A történtek mindeközben új vetületet adtak a sportág jelenéről és jövőjéről szóló vitáknak is. Az F1-et ugyanis sokan bírálják, mert túlságosan vegytisztává vált, s szép lassan kihal belőle az izgalom, a kockázat. Egyesek szerint éppen ezért arra kell törekedni, hogy a jövőben ismét nagyobb legyen a tét. Ez azonban nehezen összeegyeztethető a biztonság növelésére való törekvés alapgondolatával. És Bianchi halála után meglehetősen furcsán hangzó célkitűzésnek is tűnne.

Ezen tudathasadásos helyzetre hívta fel a figyelmet a korábbi versenyző David Coulthard is a BBC-nek írt legfrissebb cikkében. „Aki valaha is érintett volt a motorsportban, nem hiheti azt, hogy sosincs veszély. Még ha az F1-ben nem is halt meg senki a Senna és Bianchi halála közötti időszakban, más sorozatokban igenis láthattunk haláleseteket. Aki autóba ül, tudja, hogy kockára teszi az életét, ennek ellenére mégis beülnek azért, amit ettől a tevékenységtől kapnak. Én éppen Senna halála révén kaphattam lehetőséget az F1-re – őt váltottam a Williamsnél. Sosem felejtettem el ezt. De számomra a versenyzés öröme, hogy egy csapat része lehetek, többet nyomott a latban, mint az ismeretlen tényezők, hogy bármi történhet velem” – magyarázta a skót.

Majd figyelmeztetett, bárki, aki kapcsolatba kerül az autóversenyzéssel, veszélynek teszi ki magát.„Elfogadni ezt, azonban nem jelent egyet azzal, hogy semmit sem teszünk ellene. Aki ma érintett ebben a sportágban, annak gondolnia kell erre. Abban a 21 évben, amelyben rendszeres vendég voltam a nagydíjak helyszínein, a biztonság folyamatosan fejlődött. Egészen addig a pontig, hogy ma már az emberek azt a kérdést is fölteszik, nem mentünk-e túlságosan messzire a veszély csökkentése terén” – utalt a jelenkor kritikusaira, akik például az óriási, aszfaltozott bukóterekkel ellátott pályákat bírálják, s a kockázatot hiányolják.

„Bianchi balesete bizonyította, hogy a veszély ma is ott van. Ez az egyik régi versenypályán történt, a legnehezebb körülmények között, esőben, sötétedésnél, egy rendkívül nehéz kanyarban. Ha egy újabb, nagyobb bukóterekkel ellátott pályán történik, sokkal kisebb lett volna rá az esély. De nem is kérdés, hogy a versenyzők azt mondanák, ott kevésbé élvezetes versenyezni, mint Szuzukában”– írja Coulthard.

„És ez nem azért van, mert azt gondolnák, a halál lehetőségének is a kihívás részét kell képeznie. Hanem azért, mert minél nagyobb a hiba, annál nagyobbak a következményei. Ahelyett, hogy kicsúsznának és simán visszatérnének, megsérülhet az autójuk, akár ütközhetnek is. És ha sértetlenül is szállnak ki, higgyék el nekem, valójában nagyon is sérülnek (az önérzetük)! Ez a különbség a között, hogy 50 pennyt teszel fel a ruletten, vagy 50 ezer fontot. Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a nyereség és a megelégedés. Ez egy alapvető ellentmondás – és vonzerő –, amely az F1 lényegét adja” – vonta le a következtetést a többszörös futamgyőztes.

Kimi Räikkönen reméli, hogy könnyebb hétvégje lesz csapatának Magyaroroszágon, miután a Brit Nagydíjon a Mercedes és a Williams is előttük végzett. A forróság Budapesten talán a Ferrari előnyére válhat.

Räikkönen optimistán várja a következő versenyt a Brit Nagydíjon történtek után.

Kimi Räikkönen bízik abban, hogy a Ferrari erősebb lesz a Hungaroringen, mint Silverstoneban, mikor a Forma-1 a következő állomására érkezik Budapestre.

Sebastian Vettel pár hete végül megmentett egy valószínűtlennek tűnő harmadik helyet a Scuderia számára, mikor a legmegfelelőbb pillanatban tették fel neki a köztes esős gumikat, de egyik autójuk sem volt elég jó ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a Williamsekkel, vagy az egész hétvégén domináló Mercedesekkel.

A Ferrari tagadta azt az állítást, hogy még inkább visszaestek volna a Mercedes mögött, de a csapatfőnök, Maurizio Arrivabene elmondta, hogy még jobb formában kell lenniük a szezon hátralévő részében.

Habár a szűk és kanyargós Hungaroring nem tartozik a gyors pályák közé a versenynaptárban, Räikkönen úgy véli versenyképesebbek lehetnek itt.

Arra a kérdésre, hogy a budapesti pálya jobban fekszik-e a Ferrarinak, azt válaszolta: „Biztos vagyok benne, hogy igen.”

„Nyilván nem a legjobb hétvégénket zártuk Silverstoneban. A többiek egy kicsit gyorsabbak voltak. Biztos vagyok benne, hogy ott (Magyarországon) egyszerűbb lesz, de hogy ez mennyire elég? Meglátjuk.”

„Egy kicsit könnyebb hétvégében reménykedünk.”

Amióta Malajziában győzni tudott a Ferrari márciusban, azóta az utolsó hét versenyen a bajnok csapat végzett az első két helyen.

Monaco volt a legutóbbi verseny, ahol a Ferrari profitálhatott a Mercedes hibájából – Hamilton kései boxkiállása miatt – és a Hungaroring hasonló kihívásokat ad a versenyzőknek, akárcsak a monacói aszfalt.

Räikkönen a hatodik helyen végzett tavaly Magyarországon, ez volt az első alkalom, hogy nem állhatott fel a dobogóra 2006 óta a Hungaroringen.

Räikkönen szerint a Ferrari teljesítménye könnyen meghatározható lehet egy-egy versenyhétvégén az adott tényezők miatt.

„Láthattuk már más versenyeken, hogy sok minden függ a pálya karakterisztikájától, az időjárástól, hogy milyen gumikat használunk a hétvége során.” - Mondta Räikkönen, a 2005-ös Magyar Nagydíj győztese és az ötszörös második helyezett.

„Remélhetőleg egy kicsit más lesz a helyzet a következő versenyen, és aztán ismét egy más típusú pályára érkezünk. Nem ideálisak számunkra ezek a fajta pályák, körülmények és gumitípusok, de javulnunk kell és meg kell próbálnunk a lehető legjobbat kihozni a helyzetekből, legyen szó bármilyen pályáról is.”

„Nyilvánvaló, hogy a versenytársak elég jók voltak, még a versenyen is, de tovább kell dolgoznunk és javulni.”

A jelenlegi időjárás Budapesten szintén optimizmusra adhat okot a Ferrari számára, hiszen jelenleg 30 fok lehet a városban – az előrejelzések szerint pedig a verseny hétvégéjére ez tovább nőhet.

Azonban egy dolog jelenthet hátrányt a Ferrari számára. 2012 óta a Pirelli nem választott ki szuperlágy keverékeket a versenyhétvégére, helyette inkább a lágy és a közepes keverékét használják a csapatok az ilyen meleg körülmények között.

SAJÁT FORDÍTÁS / FORRÁS: SkySports.com

Hiba lenne a Ferrari részéről Valtteri Bottasra cserélni Kimi Räikkönent – véli a ma már szakkommentátorként dolgozó egykori versenyző, Marc Surer. A svájci két érvet is felhozott a finnek helycseréje ellen.

Maradhat vagy leváltják? A verseny nélküli háromhetes szünetekben a Forma–1-ben óhatatlanul a versenyzőkérdés és az ezzel kapcsolatos pletykák kerülnek a középpontba, s miután az idei piac egyik főszereplője Kimi Räikkönen lehet, érthető, hogy mindenki a jövőjéről találgat. Vélt vagy valós utódjelöltekből nincs hiány, a legnagyobb esélyest pedig Valtteri Bottasnak hívják.

Az elmúlt másfél évben nyújtott teljesítménye láttán sokan úgy vélik, a finn meg is érett arra, hogy egy valódi nagycsapat versenyzője, valamint a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel csapattársa legyen. De nem mindenki tartja őt az ideális megoldásnak a Scuderia számára. A korábbi F1-es versenyző, Marc Surer szerint például Räikkönen megtartása Vettel szempontjából is előnyösebb lenne. „Kimi az ideális második számú versenyző. Nem politizál, mindig sportszerű. De emellett úgy gondolom, ez már nem az a Kimi, aki korábban volt” – nyilatkozta a svájci a Speedweeknek adott interjújában.

Majd kiemelte: az ő szemében a vörösökhöz már két éve is közel kerülő Nico Hülkenberg lenne az ideális Räikkönen-utód. Szerinte Bottas ellen ugyanis szól egy nyomós érv. „Számomra Nico Hülkenberg lenne az, de van egy olyan gyanúm, hogy második németként nem igazán illene a Ferrariba. Egyúttal azt is kiemelném, hogy a nagyra tartott Bottas jelenleg lassabb annál a Massánál, akit a Ferrari két éve elbocsátott” – utalt arra, hogy az időmérős párharcokat tekintve a Williamsnél a brazil vezet 6-3-ra. „Ha Bottast választják, egyet visszalépnek. 2014 szerintem némiképp eltorzította az összképet a Williamsnél, mivel Massának nagyon sok balesete volt. Szerintem Felipe és Bottas egy szinten állnak, ezért nem tartanám jó ötletnek, ha a Ferrari a finnt választaná. Akkor akár már Massát is visszahívhatnák” – vázolta véleményét Surer.

Visszaesett-e a Ferrari?

És ha már Ferrari, Surer az olaszok silverstone-i, a vártnál gyengébb formájáról is beszélt. Érzése szerint visszaesésük, valamint helycseréjük a Williamsszel nem fordulatot jelzett, csupán a speciális körülmények következménye volt – amit egyébként a csapatfőnök Maurizio Arrivabene, valamint Kimi Räikkönen is hangoztatott a verseny után.

„Én ezt a gumikra vezetem vissza, melyek már Spanyolországban is torzítottak az összképen. Akkor arról volt szó, hogy a Ferrari talán mellényúlt a fejlesztések terén, és nem működnek az új elemek. Aztán a következő futamokon a Ferrari újra jó formában volt, szóval én inkább a gumikeverékekkel hoznám összefüggésbe a formaváltozásukat. A Ferrari különösen hűvösebb időben bírja nehezen munkára a gumikat. Számukra a kemény keverékek csak akkor jelenthetnek előnyt, amikor nagy meleg van, és a többieknél elkezdenek túlmelegedni az abroncsok. Így történt Malajziában is” – magyarázta Surer.

Majd azt azért kiemelte, szerinte a Mercedesszel hatékonyabban fejleszt a konstruktőri bajnokság második helyezettjénél. „A Mercedes nyugodtan fejleszthet, a Ferrarit viszont a fölzárkózás kényszere hajtja. És ilyenkor fennáll a veszélye, hogy bizonyos elemek nem úgy működnek, mint várták. A nagyobb előrelépés, amiben reménykedtek, elmaradt, miközben a Mercedes kisebb lépéseket tett meg, de azok közül valamennyi telitalálat volt.”

„Ha Magyarországon igazán meleg lenne, szerintem a Ferrarinak valós esélye lenne harcba szállni a Mercedesszel a győzelemért. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy a Williams különösen jó legyen ott. A csúcssebességű pályákon, mint Spa vagy Monza, azonban sokkal jobbak a kilátásaik – ott Silverstone-hoz hasonlóan ismét megnehezíthetik a Ferrari dolgát” – tekintett előre.

A Forma-1-es pilóták többsége örömmel fogadja a rekordhosszúságú, 21 nagydíjat tartalmazó versenynaptárat, a sport vezetőinek azonban óvatosnak kell lenniük a menetrend megalkotásakor, a szerelők számára ugyanis kimerítő lehet egy ilyen hosszú szezon – figyelmeztet Jenson Button.

A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) a múlt hét végén adta ki első 2016-os naptártervezetét, melyben 21 versenypálya kapott helyet, Németország ugyanis visszatér, Azerbajdzsán pedig – az Európai Nagydíj új otthonaként – csatlakozik a Forma-1 körforgásához, miközben az idei menetrendet alkotó 19 aszfaltcsík megtartja helyét. Ha a folytatásban egyik helyszín sem veszíti el a rendezés jogát, 2016-ban minden idők leghosszabb Forma-1-es szezonja vár a résztvevőkre.

A 2016-os évad nemcsak hosszú, hanem meglehetősen zsúfolt is lesz, összesen ugyanis hét egymást követő versenyhétvégét láthatunk majd, a szezon közben pedig csak egy hosszabb szünet áll majd a versenyzők és a csapattagok rendelkezésére. A mezőny legtapasztaltabb versenyzője szerint ez – a zsúfolt és rekordhosszúságú menetrend – komoly nyomást helyez majd a háttérben dolgozó mérnökök és szerelők vállára, noha maguk a pilóták valószínűleg örömmel fogadják a változást.

„Úgy gondolom, a pilóták számára ez [a hosszabb versenynaptár] pozitív, hiszen mind imádunk versenyezni” – idézi Button szavait a Press Association hírügynökség. „A szerelőkre és a csapatokra azonban egy rendkívül hosszú és kemény szezon vár; nekik tényleg nem lesz könnyű dolguk, hiszen nagyon sokat dolgoznak majd, és kevésszer tudnak hazamenni, tehát ritkán találkoznak a családtagjaikkal. Éppen ezért, az én véleményem szerint nagyon óvatosnak kell lennünk, amikor a versenynaptár bővítéséről beszélünk” – folytatja gondolatmenetét a tizenötszörös futamgyőztes.

Márpedig egyelőre nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a jövőben még tovább bűvöl a királykategória versenynaptára, hiszen az elmúlt időszakban több ország is jelezte, szívesen vendégül látni a Forma-1 mezőnyét. A leggyakrabban Katar szerepel a hírekben – főleg azt követően, hogy az országot az F1 részvényeinek felvásárlásával is szóba hozták – de a sport üzleti ügyeit intéző Bernie Ecclestone szívesen visszatérne Dél-Afrikába, a Kanadai Nagydíj ideje alatt pedig ismét tárgyalóasztalhoz ült a naptárból több alkalommal is kieső New Jersey-i futam főszervezőjével.

Noha Ferrari csapatfőnöke arra kérte a folyton találgató sajtót, hagyják nyugodtan dolgozni Kimi Räikkönent, az olasz média egyre nagyobb nyomást helyez a finnre. Két volt csapatfőnök pedig kijelentette: 2007 bajnokának nincs maradása Maranellóban.

Pedig a Brit Nagydíj hétvégéjén nem is ment annyira rosszul Kimi Räikkönennek. A szabadedzéseken meggyőzőbb formát mutatott Sebastian Vettelnél, az időmérőn idén először győzte őt le nyílt csatában, és sokáig úgy tűnt, a versenyen is őt intik le kedvezőbb pozícióban. Aztán jött az eső, Vettel megelőzte őt, a rutinos finn pedig meghozta végzetes hibának bizonyuló döntését: túl korán hajtott a boxba köztes esőgumikért, és több pozíciót veszített.

A Ferrari nem titkolta, Räikkönen hozott hibás döntést – s az olasz sajtó ebbe kapaszkodva máris újra kóstolgatni kezdte a finnt. A La Republica munkatársa például azt írta: „Arrivabene egyértelművé tette, hogy Nagy-Britanniában a stratégiai döntéseket a versenyzők hozták meg. Számomra ez úgy értelmezhető, hogy Vettel egy zseni, Räikkönen pedig bolond” – élt némi túlzással a lap. Egy másik, a Mediaset szintén negatívan írt a „Jégember” kilátásairól. „Az azonnal gumicsere hiba volt. Túl nagy hiba, mivel addig minden jól alakult számára. Tény, hogy Räikkönen máris úgy tűnik, hogy távozni kényszerül: védtelen és folyamatos össztűz zúdul rá” – állt a lap cikkében.

És ha mindez még nem lenne elég, a Ferrari és a Minardi volt csapatfőnöke is kijelentette, ideje kirúgni a szebb napokat is látott versenyzőt. Cesare Fiorio, a Scuderia egykori vezetője szerint a csapat már így is sok időt adott neki a bizonyításra. „Két éve megkérdőjeleztem a Ferrari döntését Räikkönen életvitele és kora miatt. Ezek a kétségeim most beigazolódni látszanak” – nyilatkozta a La Gazzetta dello Sportnak, utalva arra, hogy ő már a finn Ferrarihoz szerződésekor azt mondta, fiatalabb versenyzőt kellett volna Fernando Alonso mellé választani.

Giancarlo Minardi szerint is eljárt az idő a mezőny legidősebb tagja felett. „Kimi már nem képes azt nyújtani, amire a Ferrarinak szüksége van. Egy fiatal versenyzőt ültetnék a helyére. Maranellóban például ott van az akadémiája, két ígéretes újonccal, Raffaele Marciellóval és Antonio Fuocóval” – fogalmazott.

Más kérdés, hogy a Ferrari helyettük vélhetően inkább egy, már bizonyító és tapasztalattal is rendelkező versenyzőre építene, ha valóban megválna Räikkönentől. Például Valtteri Bottasra, aki a minap elmondta, szerinte Monzáig tisztázódni fog helyzete. Érdekes módon Räikkönen menedzsere, Steve Robertson is az Olasz Nagydíjat emlegette amolyan határidőként. „Monza előtt szeretnénk tudni, hogy döntött a Ferrari” – nyilatkozta.

Ami Bottast illeti, ugyanakkor nem mindenki veszi biztosra, hogy ő lenne az ideális választás a Ferrari számára. Már csak azért sem, mert a Williamsnél az olaszok volt versenyzője, Felipe Massa semmivel sem nyújt gyengébb teljesítményt nála. „A megfelelő korban van, de eléggé kiegyensúlyozatlan, és szerintem Felipe Massa van fölényben a Williamsnél” – mondta Bottasról Fiorio. „Én szívesebben látnék egy másik élversenyzőt ott – még ha ez problémát is jelentene Vettel számára. A Ferrarinak meg kéne próbálnia megszerezni Hamiltont. És ha nem jön össze, akkor Rosberget” – vélekedett a volt csapatvezető, megfeledkezve arról az apróságról, hogy mindkét versenyzőt hosszú távú szerződés köti a Mercedeshez, amely ráadásul éppen a Ferrarit lehagyva vezeti toronymagasan az idei bajnokságot…