Újabb pofont adott a Kanadai Nagydíj az amúgy is szédelgő Forma–1-nek. A már-már zavarba ejtő és kínos üzemanyag-spórolás és gumióvás, a rádiós utasítások, valamint a versenyzők panaszai több szakértő szerint sem festenek túl jó képet a sportágról…

Christian Horner szerint a mostani futam rossz képet festett a sportágról. „Az otthon a tévék előtt ülő nézők számára ez kiábrándító. Azt akarod látni, hogy a versenyzők padlógázzal küzdenek egymással. Erre tehát reagálnunk kell” – idézte őt a Motorsport. „Az egykiállásos versenyek nem jók a Forma–1-nek. Két-három kiállásra volna szükség. A gumik túlságosan is konzervatívak. Másrészről pedig az üzemanyaggal való takarékoskodás sem tesz jót az F1-nek. Szerintem ennek egyfajta sprintversenynek kellene lennie, a vitorlázás pedig nem fér bele ennek a fogalmába. Az F1-nek nem ilyen üzenetet kellene küldenie.”

Hornernek válasza is van a kérdésre, min kellene változtatni. „Lerövidíteni a futamokat öt körrel vagy akármennyivel. Inkább egy kicsivel több üzemanyag, de rövidebb táv. Ennek igazi padlógázas futamnak kell lennie a rajttól a célig” – vélekedett.

„A versenyzők nem élvezik az F1-et”

A hétvégén látottakkal nemcsak ő, a korábbi Williams-, McLaren- és Red Bull-versenyző, David Coulthard sem volt elégedett. „Elnézve a közösségi médián megjelent véleményeket, látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszett, amit a Kanadai Nagydíjon látott. A számos üzemanyag-spórolásról szóló rádióüzenet igencsak zavart” – írta Coulthard a BBC oldalán.

„A panaszkodók legfőképpen azt mondják, hogy az F1-nek nem ilyennek kellene lennie. A sportág már eltávolodott azoktól a vadlovakra emlékeztető autóktól, melyeket még Ayrton Senna, Alain Prost vagy Nigel Mansell vezetett, és a rendszervezérelt irányba ment, melyet Fernando Alonso a repülőgép-vezetéshez hasonlított. A szomorú valóság az, hogy a versenyzők nem élvezik a jelenlegi F1-et – egyszerűen nem teszi őket próbára. Persze nehéz vezetni az autókat, még mindig a leggyorsabbak és legkifinomultabbak, de nem eléggé nehéz őket vezetni – sem fizikálisan, sem mentálisan.”

Hogy szavaiban van igazság, azt egyes résztvevők nyilatkozatai is alátámasztják. Például az említett Fernando Alonsóé, aki Kanadában elárulta, nagy lelkesedéssel figyeli majd a hétvégi Le Mans-i 24 órás versenyt, mely olyasmit kínál, amit az F1-től hiába vár. „Az ottani közeg nyugodtabb, mint az F1-é, az emberek nyitottabbak. Érezni, hogy ez egy nagy esemény, még ha nincs is akkor visszhangja. Ráadásul a technológia is fantasztikus. Két etapot is teljesíthetsz egyetlen szett gumival, és a köridők csupán legfeljebb egy másodpercet romlanak közben. Erről álmodozunk mi itt, a Forma–1-ben” – kritizált a kétszeres bajnok.

És nem ő volt a mezőny egyetlen tagja. Sebastian Vettel a Forma–1 túlbonyolítottsága miatt aggódik. „A versenyek túlságosan összetettek. Hogy láthatná át megfelelően őket egy olyasvalaki, aki nem foglalkozik az F1-gyel a hét minden napján? Az autókat is gyorsabbá kellene tenni, több lóerőre, jobb gumikra, nagyobb leszorítóerőre van szükség. Igazi kihívást kell magában hordoznia, igazi bestiákat kellene megszelídítenünk” – magyarázta a Sport Bildnek.

Coulthard elárulta, valósággal szíven ütötték Alonso azon kijelentései is, melyben elmondta, utoljára 10 éve érezte úgy, hogy igazán a határait kell feszegetnie, ma viszont csak a különböző rendszerek megfelelő kezeléséről szól a versenyzés. „Ha nem állítod elég nagy kihívás elé a versenyzőket, őket és a nézőket is alulértékeled. Emlékszem, az egyik montreali verseny után én úgy szálltam ki az autóból, hogy nem is igen láttam, mert teljesen kiszáradtam. A múlt hétvégén Kanadában viszont inkább olyasmi képet láttunk, ami a hosszútávú versenyzésre emlékeztetett.”

„Az F1-nek izgatónak kell lennie, bele kell borzongani. Jelenleg ezek a tényezők mintha elveszni látszanának. Nem titok, hogy sok országban csökken a nézettség. Nem hinném, hogy véletlen volna. Nem szoftverekkel babráló, mérnök-versenyzőket akarsz látni, akik folyton a fogyasztás és a gumik miatt aggódnak. Harminc éve, Senna, Prost és Mansell korában az autók igazi vadlovak voltak, fizikálisan a határokat feszegették, olykor át is léptek rajtuk, miközben akkoriban a fizikai edzés még távolról sem volt olyan tudományos, mint ma. Még az én korszakomban is az volt a jellemző, hogy fölkeltél a futam reggelén, és azt mondtad: hál’istennek jól aludtam, jöjjön a kihívás!”

Hogy a versenyzőket ma már korántsem állítja akkora feladat elé a sportág, mint egykor, Coulthard szerint az is bizonyítja, hogy sokuk különböző szponzori kötelezettségeik miatt még azt is megteheti, hogy a futam előtt éjszakába nyúló partikon vegyen részt.

Amikor az üzemanyag és a gumik határozzák meg a vezetési stílust

A skót exversenyző Fernando Alonso rádiós kirohanására is reagált. Mint ismert, a csatákba bonyolódott spanyolt a McLaren már a futam első felében arra kérte, takarékoskodjon az üzemanyaggal, ám ő nemet mondott erre, mivel versenyezni akart. „Amikor én versenyeztem, volt tankolás. De még így is kellett spórolnunk az üzemanyaggal” – mondja Coulthard. „De ennek a módja más volt, mint ma, amit vitorlázásnak hívnak. A versenyzőnek fékezés előtt el kel vennie a lábát a gázról egy kis időre. Mi ezt korábbi váltásokkal oldottuk meg, nem pörgettük teljesen föl a motort, azaz olyan módon spóroltunk, ami nem befolyásolta a vezetési stílusunkat. Mi is csináltunk vitorlázást, de nem folyamatosan, és nem is hatott ki úgy a versenyünkre, mint most Kanadában.”

Coulthard összegzésként kiemelte, a sportágnak sürgős változásokra van szüksége. A 2017-es törekvést, hogy gyorsabbá tegyék az autókat, jó kezdeményezésnek tartja. Azonban vannak aggályai a Pirelli gumijait illetően. „Ha a gumik ugyanilyenek maradnak, a sprintversenyekre nincs esély, akármit is csinálsz az autókkal, mivel ha tövig nyomod a gázt, a gumik nem fogják bírni tovább pár körnél. Nem számít, mennyire kemények ezek a gumik, az egyes etapok során be kell osztani őket.”

A volt versenyző emellett annak ellenére is támogatná a tankolás visszatérését, hogy azt sokan ellenzik, s valós a veszélye annak, hogy ront a versenyzés minőségén. „Amikor tankolás volt, a verseny rajtjánál használt mennyiségű üzemanyaggal kellet kvalifikálnunk magunkat, ami eltérő stratégiákhoz vezetett. Jelenleg ha gyorsaságuk szerint rendezed sorba az autókat, nem lepődhetsz meg azon, hogy nem látsz túl sok előzést. Mintha az F1 túlságosan messzire sodródott volna attól, ami igazán naggyá tette. A foci például változatlan maradt, és vonzó minden generáció számára. Az F1 viszont túl közel került az alatta lévő kategóriához, a GP2-höz, túl könnyű a versenyzők számára az átállás, ami miatt romlott a nagy nevek megítélése, akik a tehetségük révén korábban könnyebben kiemelkedtek.”

„Eléggé ijesztő, hogy a sportág vezetői érzik, hogy problémák vannak, változásokról is vitáznak, azonban nem mennek elég messzire. Az alapokat is át kéne gondolniuk, milyennek kell lennie az F1-nek, időt kell erre szánniuk, és megfelelően kellene fellépniük. A félmegoldás nem elég. Az F1 alapjait a gladiátorküzdelem adja, melyet az ember vív a gépekkel, a határok feszegetése közben, hihetetlen tempónál, dacolva a kockázattal. Túl messzire sodródtunk ettől, a sportág pedig elveszíti a hűha-faktorját” – zárta gondolatát Coulthard.

Úgy tűnik, a Ferrari egyre kevésbé hisz abban, hogy még az idei szezonban utolérheti a Mercedest. Az előző futamok fontos tanulsággal szolgáltak a Scuderia számára.

Pedig az olaszok tényleg mindent megpróbálnak. Barcelonában például egy olyan sok újítást tartalmazó aerodinamikai csomaggal álltak elő, melynek kapcsán egyes riválisok gyanakvó tekintettel néztek rájuk, megpendítve annak lehetőségét, hogy a Haasszal kijátszották a szélcsatorna-használat korlátozásait az előrejutás érdekében. Aztán Kanadában itt volt az idei harmadik, három módosító pont felhasználása által továbbfejlesztett erőforrás is, mely elmondásuk szerint ugyan bevált, ám az általa nyújtott előnyöket egyelőre nem tudták megfelelően kihasználni.

Fejlesztés ide, próbálkozások oda, az elcsépelt fociközhely egyelőre az F1-ben is áll: végül mindig a németek nyernek. S hogy a Mercedesre való idei fölzárkózás nehezebb lesz, mint várták, lassan a maranellóiak is kezdik belátni. Sergio Marchionne, a márka elnöke például kiemelte, fejlesztéseik ellenére úgy érzi, mintha egy helyben állnának, mivel a riválisuk is rendkívül hatékony ezen a téren. A hétvégén a kérdésre, mit kellene tenniük a lemaradás csökkentéséhez, elmondta:„Fejleszteni azt az átkozott autót, ezzel próbálkozunk. Rengeteg időt töltünk el a problémák ellenszerének kutatásával.”

Az elnök hozzátette, Kanada jól példázta, hogy a szombatonként amúgy is nagyon erős Mercedes vasárnaponként is egyre jobb formát mutat. Pedig a versenyeken eddig általában a Ferrarinak sikerült faragnia hátrányából. „Mindig tudtuk, hogy a Mercedes nem fog egy helyben állni, így hiába tudjuk, honnan ered a lemaradásunk. A versenyen ráadásul már közel olyan erősek voltak, mint az időmérőn – egyre csökken a kettő közötti különbség. Tudtuk, hogy így lesz. Fölösleges is azzal áltatnunk magunkat, hogy tovább csökken a különbség. Tehát keményen kell dolgoznunk, és tartanunk kell velük a lépést a fejlődésben” – adott útmutatást legénységének Marchionne.

Azt persze érdemes hozzátenni, hogy a Ferrari kanadai újításairól egyelőre nem kaphattunk pontos képet: Sebastian Vettel úgy lett ötödik, hogy a mezőny végéről rajtolt, s tempója ígéretesnek tűnt, Kimi Räikkönen pedig megpördülése miatt esett vissza. A Mercedesnél ki is emelték, arra számítanak, hogy riválisuk az elkövetkező futamokon igenis közelebb kerül hozzájuk. Más kérdés, hogy még nekik is van egy s más a tarsolyukban – motorfejlesztési pontjaikat például tovább tartogatják (a hírek szerint Spáig), s annak bevetésével ők is tehetnek egy, az olaszokéhoz hasonló lépést előre.

„A megbízhatóság javításával is sok mindenen változtathatsz. Nekünk ezen a téren voltak aggályaink, ezért használjuk most a második motort. Szerintem ez segíteni fog. A riválisok viszont közelednek. A Ferrari nagyot lépett előre” – állapította meg Toto Wolff, a Mercedes sportigazgatója.

Végül pedig hozzátette, ők módosító pontjaikkal már 2016-ot is szem előtt tartják. „Az egy stratégiai döntés, mikor veted be a módosító pontokat. Szeretnénk intelligens módon használni őket. De az is világos, hogy a Ferrarinak most segíteni fognak. Nem használsz el három pontot, ha nem javítasz vele a teljesítményen. Már Malajziában is közel voltak, most is biztosan csökkent a különbség” – magyarázta a mindig elővigyázatos Wolff.

Az idény második szezonközi tesztjén sem ad lehetőséget a Ferrari Sebastian Vettelnek és Kimi Räikkönennek – tudta meg a Speedweek. A lap szerint két ifjonc segédkezik majd az SF15-T továbbfejlesztésében.

A két hét múlva esedékes Osztrák Nagydíj utáni kedden és szerdán tartják a 2015-ös év második – és egyben utolsó – évközi tesztjét a Red Bull Ringen. A nyári szünet előtti időszak szempontjából meghatározó fontosságú ez a teszt, hiszen lehetőséget kínál a közelmúltban bevetett, vagy a közeljövőben bevetni kívánt fejlesztések alaposabb feltérképezésére.

Már csak ezért is hat némiképp furcsának, hogy a Mercedesre fölzárkózni vágyó Ferrari két fiatal versenyzőnek ad csak lehetőséget a két nap során. A Speedweek arról számolt be, hogy az olaszoknál a már Barcelonában is egy napot kapó Raffaele Marciello, valamint a csapat másik patronáltja, a GP3-ban versenyző 19 esztendős Antonio Fuoco kap lehetőséget. Rutinosnak egyikük sem nevezhető. Marciello a Sauber tartalékjaként ugyan ebben az évben már több ízben vezethetett F1-es autót, Fuocónak a mostani lesz az első valódi Forma–1-es tesztje (korábban már vezetett régebbi F1-eseket).

A Scuderiát már az idei első, barcelonai teszt idején is bírálták egyes olasz lapok, mondván, miközben legfőbb riválisaik a fejlesztői munkát előrébb vivő, az aktuális autót jól ismerő versenyzőket is volán mögé ültettek, addig ők Marciellóval és a tesztpilótaként még egy kilométert sem tesztelő Esteban Gutiérezzel vágtak neki a munkának. A hírek szerint mindeközben a Spanyolországban Nico Rosbergnek lehetőséget adó Mercedes ezúttal is beveti majd valamelyik állandó versenyzőjét (vélhetően Lewis Hamiltont).

A tapasztalatlan versenyző alkalmazása mindazonáltal nem feltétlenül jelent akkora hátrányt, mint elsőre gondolnánk. A tesztek egy része ugyanis a gumik fejlesztéséről szól, emellett sok aerodinamikai tesztet is teljesítenek a csapatok – ezeket pedig bárki el tudja végezni. A Ferrari választása kapcsán pedig ki kell emelni, hogy a szabályok kimondják, az évközi teszteken egy nap a fiataloké, tehát a csapatoknak nincs is túl nagy mozgásterük a versenyzőválasztásban.

Hiába teljesít idén meggyőzőbben Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen semmilyen körülmények közt nem lesz a német vízhordója – hangsúlyozta a Ferrari csapatfőnöke, Maurizio Arrivabene.

Noha a Ferrari csapatfőnöke mindig is hangoztatta, nem híve a csapatsorrendnek, Sebastian Vettel és Kimi Räikkönen között a pályán nyújtott teljesítmény terén kezd egyoldalú hierarchia kialakulni. És a két versenyző helyzete között a pályán kívül is van némi különbség: miközben Räikkönenről meglehetősen kritikusan írt az olasz sajtó vasárnapi kanadai megpördülése után, Maurizio Arrivabene pedig korábban időmérős teljesítményével volt elégedetlen, Vettel csak dicséretet kapott azok után, hogy a 18. helyről fölzárkózott 5.-nek Montrealban.

Mindez azonban a Scuderia első embere szerint nem jelenti azt, hogy házon belül Vettel számít az „egyenlőbbnek”. Arrivabene már Maranellóba érkezésekor közölte két bajnokával, hogy a korábbi gyakorlatnak vége, azaz a csapat nem jelöl ki első és második számú versenyzőket – s teljesítsenek bárhogyan is, ő most is tartja magát ezen ígéretéhez. „Nem, nem is beszéltünk a csapatsorrendről. Még a bajnokság kezdete előtt nyilvánvalóvá tettük, hogy a két versenyzőnk szabadon küzdhet egymással” – jelentette ki.

Majd hozzátette, ezen talán csak abban az esetben változtatnának, ha szorosabb lenne a bajnokság. Egyelőre azonban úgy tűnik, egyre kevesebb esélyük van a Mercedes megszorongatására – főleg Vettel szombati technikai problémái és vasárnapi 5. helyezése után. „Realisták maradunk, a céljaink pedig mit sem változtak. Azt mondtuk, ha két futamot nyernénk idén, máris elégedettek lennénk. Nem szabad elfeledkeznünk róla, honnan indultunk. Bajnoki címről sosem beszéltünk” – magyarázta.

A Ferrari finn klasszisa, Kimi Räikkönen futotta meg a leggyorsabb kört a múlt vasárnapi Kanadai Nagydíjon; ezzel pedig az örökranglista második helyére lépett, leelőzve a franciák négyszeres világbajnokát, Alain Prostot.

Bár a kanadai futam nem úgy alakult, ahogyan azt Räikkönen és a Ferrari eltervezte (a 2007-es világbajnok egy megpördülés miatt lecsúszott a dobogóról), egy dolog miatt mégis emlékezetes marad a finn pilóta számára, Montréalban ugyanis ő jegyezte a leggyorsabb kört, mégpedig pályafutása során negyvenkettedszer. Ezzel leelőzte az örökranglista eddigi második helyezettjét.

Noha a finn pilóta lehagyta a karrierje során értelemszerűen 41 leggyorsabb kört teljesítő Prostot, az elsőséget aligha fogja megszerezni, a listát ugyanis az 1992 és 2012 között 77 leggyorsabb kört jegyző Michael Schumacher vezeti. Räikkönennek tehát az első hely megszerzéséhez harmincöt alkalommal kellene megfutnia a leggyorsabb kört, ami tekintve, hogy a finn pilóta már inkább pályafutása végén jár, egyszerűen lehetetlennek tűnik.

A harmadik helyre szoruló franciát Nigel Mansell (30) követi, a legjobb ötbe pedig a skótok kétszeres világbajnoka, Jim Clark (28) fér még be. A még aktív világbajnokok közül értelemszerűen Räikkönen foglalja el a legelőkelőbb pozíciót, Sebastian Vettelt (24), Lewis Hamiltont (23), Fernando Alonsót (21) és Jenson Buttont (8) megelőzve. Utóbbinál egyébként eddigi pályafutása során Felipe Massa (15) és Nico Rosberg (10) is több alkalommal futotta meg a leggyorsabb kört.