Szabaddá tenné a csapatok számára a gumiválasztást, s ezzel dobná fel a futamokat a Stratégiai Csoportba idén bekerült Force India. Vajon működőképes lenne az elképzelésük?

Bahreinben öt csapat technikai igazgatója ült össze Bernie Ecclestone-nal és Charlie Whitinggal, hogy tovább egyeztessenek arról, milyen jövőbeni szabályváltozásokkal lehetne feldobni a népszerűségéből vesztő Forma–1 futamait. Miközben Ecclestone továbbra is a 2017-es motorformulával kapcsolatos ötletein vitázik a csapatfőnökökkel, a hat istállót tömörítő Stratégiai Csoportba tavalyi konstruktőri helyezése révén bekerült Force India az Auto Motor und Sportszerint egy, az erőforrásoktól független, mégis elgondolkodtató javaslattal állt elő – melyet a testület május 14-i ülésén a Stratégiai Csoport elé is tár majd.

Az indiaiak sportigazgatója a gumiválasztás szabaddá tételével dobná fel a futamokat. „A Pirellinek négy különböző keveréke van. Miért nem lehet minden csapatnak egyenként megválasztania a két használt keverékét? Ha a csapatok mondjuk négy héttel előre szólnának a Pirellinek, mely gumitípust mely pályán akarják alkalmazni, még időben elkészíthetőek lennének az abroncsok. És nem is kerülne többe. A választás pedig a futam előtti csütörtökig titok maradna. Így már aznap lenne egy téma, amiről érdemes beszélni” – magyarázta Szafnauer.

Ötlete több lehetőséget is nyitna a csapatok előtt. Egyfelől az autójukkal eltérő tervezési filozófiákat követő istállók a lehető leghatékonyabban kihasználhatnák általa erősségeiket, vagy éppen kompenzálhatnák hátrányukat. Aki kíméletesebben bánik a gumikkal, akár még nagyobb előnyre is szert tehet, ha gyorsabb gumit választ, de mégsem koptatja olyan mértékben; míg a túl agresszív autóval rendelkezők olyan keverék mellett tehetnék le voksukat, amellyel nem okozna gondot számukra a gumikopás. Ezen túlmenően az időmérők és a versenyek között is lehetne taktikázni: ha valaki például a leglágyabb és a legkeményebb abroncsot választja, előbbivel jól szerepelhet az időmérőn, utóbbival pedig nem lennének gondjai, meddig bírják a gumik.

Persze mindez egyelőre – némi naivitást sem nélkülöző – elmélet csupán, s mint ilyen, ennek is megvannak a buktatói. Például az, hogy a csapatok nem tudhatják négy héttel előre, milyen időjárási körülmények uralkodnak majd az adott versenyek helyszínén, miként azt sem, az egyes pályákon hogy viselkednek a különböző keverékek (napjainkban időnként még maga a Pirelli is meglepődik bizonyos jelenségeken). Azaz a szerencse a megszokottnál fontosabb tényezővé válhatna. Ráadásul az sem zárható ki, hogy az újítással nem izgalmasabbá, hanem egyhangúbbá válnának a versenyek – avagy a csapatok többsége hosszabb távon azonos stratégiát követne.

Az Auto Motor und Sport egyébként máris biztosra veszi, hogy a kiscsapat javaslata hamvába holt ötlet. Szerintük a nagyok sosem fogadnának el olyan szabályokat, amelyek túlságosan kiszámíthatatlanná tennék az erőviszonyokat, s ezáltal meglepetést okozhatnak számukra.