Újabb pofont adott a Kanadai Nagydíj az amúgy is szédelgő Forma–1-nek. A már-már zavarba ejtő és kínos üzemanyag-spórolás és gumióvás, a rádiós utasítások, valamint a versenyzők panaszai több szakértő szerint sem festenek túl jó képet a sportágról…

Christian Horner szerint a mostani futam rossz képet festett a sportágról. „Az otthon a tévék előtt ülő nézők számára ez kiábrándító. Azt akarod látni, hogy a versenyzők padlógázzal küzdenek egymással. Erre tehát reagálnunk kell” – idézte őt a Motorsport. „Az egykiállásos versenyek nem jók a Forma–1-nek. Két-három kiállásra volna szükség. A gumik túlságosan is konzervatívak. Másrészről pedig az üzemanyaggal való takarékoskodás sem tesz jót az F1-nek. Szerintem ennek egyfajta sprintversenynek kellene lennie, a vitorlázás pedig nem fér bele ennek a fogalmába. Az F1-nek nem ilyen üzenetet kellene küldenie.”

Hornernek válasza is van a kérdésre, min kellene változtatni. „Lerövidíteni a futamokat öt körrel vagy akármennyivel. Inkább egy kicsivel több üzemanyag, de rövidebb táv. Ennek igazi padlógázas futamnak kell lennie a rajttól a célig” – vélekedett.

„A versenyzők nem élvezik az F1-et”

A hétvégén látottakkal nemcsak ő, a korábbi Williams-, McLaren- és Red Bull-versenyző, David Coulthard sem volt elégedett. „Elnézve a közösségi médián megjelent véleményeket, látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek nem tetszett, amit a Kanadai Nagydíjon látott. A számos üzemanyag-spórolásról szóló rádióüzenet igencsak zavart” – írta Coulthard a BBC oldalán.

„A panaszkodók legfőképpen azt mondják, hogy az F1-nek nem ilyennek kellene lennie. A sportág már eltávolodott azoktól a vadlovakra emlékeztető autóktól, melyeket még Ayrton Senna, Alain Prost vagy Nigel Mansell vezetett, és a rendszervezérelt irányba ment, melyet Fernando Alonso a repülőgép-vezetéshez hasonlított. A szomorú valóság az, hogy a versenyzők nem élvezik a jelenlegi F1-et – egyszerűen nem teszi őket próbára. Persze nehéz vezetni az autókat, még mindig a leggyorsabbak és legkifinomultabbak, de nem eléggé nehéz őket vezetni – sem fizikálisan, sem mentálisan.”

Hogy szavaiban van igazság, azt egyes résztvevők nyilatkozatai is alátámasztják. Például az említett Fernando Alonsóé, aki Kanadában elárulta, nagy lelkesedéssel figyeli majd a hétvégi Le Mans-i 24 órás versenyt, mely olyasmit kínál, amit az F1-től hiába vár. „Az ottani közeg nyugodtabb, mint az F1-é, az emberek nyitottabbak. Érezni, hogy ez egy nagy esemény, még ha nincs is akkor visszhangja. Ráadásul a technológia is fantasztikus. Két etapot is teljesíthetsz egyetlen szett gumival, és a köridők csupán legfeljebb egy másodpercet romlanak közben. Erről álmodozunk mi itt, a Forma–1-ben” – kritizált a kétszeres bajnok.

És nem ő volt a mezőny egyetlen tagja. Sebastian Vettel a Forma–1 túlbonyolítottsága miatt aggódik. „A versenyek túlságosan összetettek. Hogy láthatná át megfelelően őket egy olyasvalaki, aki nem foglalkozik az F1-gyel a hét minden napján? Az autókat is gyorsabbá kellene tenni, több lóerőre, jobb gumikra, nagyobb leszorítóerőre van szükség. Igazi kihívást kell magában hordoznia, igazi bestiákat kellene megszelídítenünk” – magyarázta a Sport Bildnek.

Coulthard elárulta, valósággal szíven ütötték Alonso azon kijelentései is, melyben elmondta, utoljára 10 éve érezte úgy, hogy igazán a határait kell feszegetnie, ma viszont csak a különböző rendszerek megfelelő kezeléséről szól a versenyzés. „Ha nem állítod elég nagy kihívás elé a versenyzőket, őket és a nézőket is alulértékeled. Emlékszem, az egyik montreali verseny után én úgy szálltam ki az autóból, hogy nem is igen láttam, mert teljesen kiszáradtam. A múlt hétvégén Kanadában viszont inkább olyasmi képet láttunk, ami a hosszútávú versenyzésre emlékeztetett.”

„Az F1-nek izgatónak kell lennie, bele kell borzongani. Jelenleg ezek a tényezők mintha elveszni látszanának. Nem titok, hogy sok országban csökken a nézettség. Nem hinném, hogy véletlen volna. Nem szoftverekkel babráló, mérnök-versenyzőket akarsz látni, akik folyton a fogyasztás és a gumik miatt aggódnak. Harminc éve, Senna, Prost és Mansell korában az autók igazi vadlovak voltak, fizikálisan a határokat feszegették, olykor át is léptek rajtuk, miközben akkoriban a fizikai edzés még távolról sem volt olyan tudományos, mint ma. Még az én korszakomban is az volt a jellemző, hogy fölkeltél a futam reggelén, és azt mondtad: hál’istennek jól aludtam, jöjjön a kihívás!”

Hogy a versenyzőket ma már korántsem állítja akkora feladat elé a sportág, mint egykor, Coulthard szerint az is bizonyítja, hogy sokuk különböző szponzori kötelezettségeik miatt még azt is megteheti, hogy a futam előtt éjszakába nyúló partikon vegyen részt.

Amikor az üzemanyag és a gumik határozzák meg a vezetési stílust

A skót exversenyző Fernando Alonso rádiós kirohanására is reagált. Mint ismert, a csatákba bonyolódott spanyolt a McLaren már a futam első felében arra kérte, takarékoskodjon az üzemanyaggal, ám ő nemet mondott erre, mivel versenyezni akart. „Amikor én versenyeztem, volt tankolás. De még így is kellett spórolnunk az üzemanyaggal” – mondja Coulthard. „De ennek a módja más volt, mint ma, amit vitorlázásnak hívnak. A versenyzőnek fékezés előtt el kel vennie a lábát a gázról egy kis időre. Mi ezt korábbi váltásokkal oldottuk meg, nem pörgettük teljesen föl a motort, azaz olyan módon spóroltunk, ami nem befolyásolta a vezetési stílusunkat. Mi is csináltunk vitorlázást, de nem folyamatosan, és nem is hatott ki úgy a versenyünkre, mint most Kanadában.”

Coulthard összegzésként kiemelte, a sportágnak sürgős változásokra van szüksége. A 2017-es törekvést, hogy gyorsabbá tegyék az autókat, jó kezdeményezésnek tartja. Azonban vannak aggályai a Pirelli gumijait illetően. „Ha a gumik ugyanilyenek maradnak, a sprintversenyekre nincs esély, akármit is csinálsz az autókkal, mivel ha tövig nyomod a gázt, a gumik nem fogják bírni tovább pár körnél. Nem számít, mennyire kemények ezek a gumik, az egyes etapok során be kell osztani őket.”

A volt versenyző emellett annak ellenére is támogatná a tankolás visszatérését, hogy azt sokan ellenzik, s valós a veszélye annak, hogy ront a versenyzés minőségén. „Amikor tankolás volt, a verseny rajtjánál használt mennyiségű üzemanyaggal kellet kvalifikálnunk magunkat, ami eltérő stratégiákhoz vezetett. Jelenleg ha gyorsaságuk szerint rendezed sorba az autókat, nem lepődhetsz meg azon, hogy nem látsz túl sok előzést. Mintha az F1 túlságosan messzire sodródott volna attól, ami igazán naggyá tette. A foci például változatlan maradt, és vonzó minden generáció számára. Az F1 viszont túl közel került az alatta lévő kategóriához, a GP2-höz, túl könnyű a versenyzők számára az átállás, ami miatt romlott a nagy nevek megítélése, akik a tehetségük révén korábban könnyebben kiemelkedtek.”

„Eléggé ijesztő, hogy a sportág vezetői érzik, hogy problémák vannak, változásokról is vitáznak, azonban nem mennek elég messzire. Az alapokat is át kéne gondolniuk, milyennek kell lennie az F1-nek, időt kell erre szánniuk, és megfelelően kellene fellépniük. A félmegoldás nem elég. Az F1 alapjait a gladiátorküzdelem adja, melyet az ember vív a gépekkel, a határok feszegetése közben, hihetetlen tempónál, dacolva a kockázattal. Túl messzire sodródtunk ettől, a sportág pedig elveszíti a hűha-faktorját” – zárta gondolatát Coulthard.